Trauma olyan élmény hatására keletkezik, amely az adott helyzetben az életünket fenyegeti, ám az éppen rendelkezésre álló tudásunkkal nem tűnik megoldhatónak. Lehet ez valós életveszély, a legtöbbször azonban a gyermeki tudatunkkal fenyegetőnek vagy megsemmisítőnek észlelt szituációkról van szó. A traumák mély érzelmi és lelki nyomást gyakorolnak ránk, amelyet leginkább azzal vagyunk kénytelenek kivédeni, hogy az érintett személyiségrészünket inkább lehasítjuk, hogy ne kelljen éreznünk a fájdalmat.

Talán éppen a traumák témája az a terep, ahol az elődeink és az őseink által megélt élmények hatalmas érzelmi energiákkal hatnak a sorsunkra. Olyan helyen élünk ahol évszázadok óta rendkívüli élethelyzetekhez kellett alkalmazkodni (háborúk, forradalmak, megszállások, politikai rezsimek, kitelepítések, holokauszt), gyakran szörnyűségek részeseiként (gyilkosságok, erőszaktételek, családkiirtások, üldöztetések, bebörtönzések, vagyonvesztések), amelyek kollektív traumaként bennünk is élnek.

Megoldást az hozhat, ha ránézünk ezekre az egyéni, vagy gyakran generációkon átívelő traumákra, helyet adunk a fájdalomnak, az áldozatoknak és a tetteseknek, hogy aztán az élet jól mehessen tovább.