Az élet maga a mozgás és a változás. Megvan a maga ritmusa és a maga törvényszerűsége. A rendszer / család, amelyből származunk, meghatározza a kereteket és a mozgásterünket, érzelmi energiái pedig irányítják a választásainkat. Ha csak a gondolatainkat és az akaratunkat követve élünk, és elszakadunk a lelkünk valóságától, előbb vagy utóbb azzal szembesülünk, hogy életünk nem úgy alakul, ahogyan elképzeltük. Elmaradnak a sikerek, megromlanak a kapcsolatok, szerepeink kiüresednek, megbetegszünk, vagy csak egészen egyszerűen nem találjuk a helyünket az életünkben.

Talán azt hisszük, hogy az jelenti a kiutat, ha még keményebben próbálkozunk, és az akaratunkkal gyűrjük le a belső válságainkat. Ez azonban olyan, mintha folyamatosan árral szemben úsznánk, ahelyett, hogy belátnánk, hogy elég átadni magunkat a folyó sodrásának. A kiutat a legkönnyebben akkor találhatjuk meg, ha ránézünk arra, hogy hol találhatjuk meg a legtöbb támogató erőt a saját rendszerünkön belül, és egyben tisztelettel tekintünk azokra az erőkre is, amelyekből az elakadásaink származtak.