A férfi és a nő harmonikus kapcsolata olyan, mint egy tánc. Mozgás, változás, kölcsönhatás, amelyben együtt adjuk át magunkat a zenének és a ritmusnak. De vajon mi a saját tempónk, melyik zenét halljuk és milyen táncot táncolnánk?

A női és férfi mintáinkat, a párkapcsolatokról szóló vágyainkat a származási családunkban alakítjuk ki. Anyáinkhoz és apáinkhoz fűződő kötődésünket vagy éppen hiányainkat visszük magunkkal a saját családunkba, vetítjük rá a párunkra, és ráadásul, különös érzékenységgel választunk magunknak olyan partnert, akinek a saját története és sérülései tökéletesen kiegészítik a sajátjainkat. Öntudatlanul ismétlünk történeteket, próbálunk sebezhetetlenek maradni, és azt várjuk a másiktól, hogy értsen meg, egészítsen ki, vagy éppen mentsen meg. Mindez azonban rendszerint csalódáshoz vezet. A megoldást az jelenti, ha ránézünk a saját családunk lezáratlan történeteire és hiányaira, felismerjük a mintáinkat, a szeretetet, a bizalmat és a sebezhetőséget választjuk. Ekkor kezdődhet el a saját történetünk.