A fejünkben folyamatosan gondolatok és történetek futnak. Rajtuk keresztül látjuk magunkat. Ítéleteink és magyarázataink vannak arra, hogy miért vagyunk azok, akik vagyunk. Milyen a családunk, milyenek a szüleink, miért nehéz nekünk, miért vagyunk boldogok vagy boldogtalanok, sikeresek vagy sikertelenek, és a dolgok miért alakultak úgy, ahogyan alakultak… A történetek a legtöbb esetben arról szólnak, hogy az események történnek velünk, mi magunk pedig ártatlanok vagyunk,

Olyan ez, mint egy film, amit újra és újra levetítünk magunknak. Amikor nézzük, örülünk vagy szomorkodunk, sajnáljuk magunkat vagy büszkék vagyunk, a múltba merülünk vagy a jövőbe menekülünk. A film azonban csak a mi fantáziánk - néha közelebb, néha pedig nagyon távol áll a valóságtól. Attól a valóságtól, amit a lelkünk pontosan ismer, és amit a lelkiismeretünk követ. Minden fájdalmunk, küszködésünk és boldogtalanságunk abból fakad, hogy inkább a filmünket nézzük.